Nagyon szépen köszönöm a kommentet!!! <3 jó olvasást kívánok, a részek valószínűleg csak hetente fognak érkezni mostantól... Szép hetet! :)
7. fejezet
Harry olyan hévvel áll fel az asztaltól, hogy
meglöki az asztalt, így a poharaink kiborulnak, az evőeszközök is leesnek a
földre. Szólásra nyitja a száját, de apa
megelőzi, aki szintén feláll.
-
Nem tudom, hogy
Angliában mi a szokás, de nálunk az, hogy nem szórakoznak a fiúk a lányokkal,-
jó apa biztos nem ezt akarta mondani. Még mindig zavartan nézem Harry-t aki egy
pillanatra se görnyed össze félelmében, mint a szomszéd teraszon ülő férfi.
-
Megmagyarázná végre
valaki?- olyan gyorsan hadarom el a kérdést, hogy apa és anya tanácstalanul
egymás felé fordulnak.
-
Van egy fiam.
-
Gratulálok- szólok
gúnyosan, nem foglalkozva azzal, hogy megremeg a hangom és rosszul is ejtem. A
lényeget úgyis megérti- menj a francba- kiáltok rá, amire anya mellettem
összerándul. Nem szokásom felemelni a hangomat, ahhoz nagyon mérgesnek kell
lennem. Van egy fia? Nem bírom nézni, ahogy elmegy, csak utoljára ránézek és
besietek a mobil házba. Lerúgom a cipőmet, a telefonomat az ágyra vágom, ami
folyamatosan rezeg a sok üzenettől amit a barátaimtól kapok. Mit vártam
igazából? Persze, hogy átvert. Szexet akart tőlem? Nem kapta volna meg könnyen,
az biztos! De miért pont velem kezdett, mikor megkaphatna idősebb,
tapasztaltabb, mutatósabb nőket? Dávid keres telefonon, tudni szeretné, hogy
állok az edzéssel és milyen a nyaralás. Röviden elmesélem neki, közben
lebeszélem arról, hogy idejöjjön és megverje Harry-t.
-
Na jó, akkor két hét
múlva látlak?
-
Nem. Dániába leszek…-
kicsit félve ejtem ki a szavakat. Utálja, mikor ott vagyok, mert mindig
felszedek pár kilót, ugyanis a dán süteményeknek nem lehet nemet mondani.
-
Rendben, élvezd ki-
szól nyugodtan.
-
Ez azt jelenti, hogy ha
haza érek megdöglök?- kérdésemre felnevet, majd biztosít, hogy nem. Kemény évem
volt szerinte és megérdemlem a pihenést. Jövőre sokkal keményebb évem lesz az
érettségi miatt, bár a nyelvvizsgát és az előre hozott érettségiket letudtam a
többi még hátra van.
-
Na megyek prücsök,
hívj, ha végre egy országon belül tartózkodunk.
-
Tudod, hogy még
dolgozni is fogok pár hetet.
-
Szia!- csapja le a
telefont, de közben nevet. Kicsivel jobb a kedvem, de inkább átöltözök és
hónaljam alá csapom a kosárlabdát. Futva,- mint egy eszelős- közelítem meg a
kosárlabda pályát, ami szerencsémre teljesen üres. Hosszasan nyújtok, élvezem,
ahogy feszül és szúr minden izmom, aztán könnyed futással folytatom. Mindent
kizárok, csak a labda és én maradok, figyelmem kívül hagyom azt is, hogy a
térdem hasogat. Átlagon felül teljesítek, köszönhetően a heves érzelmek és a
bizonyításvágynak. Sokkal előbb észreveszem, hogy baj lesz, de most makacsul
folytatom a dobálást és futást. Erősebben ütöm le a labdát a kelleténél,
idegesen és erősebben vágom a játékszert a palánknak, mozdulataimat már nem
tudom kontrolálni.
-
Laura,- a nevem
hallatára megfordulok, a labda kiesik a kezemből.
-
Mit akarsz?- durva
hangsúllyal ejtem a szavakat, magamat is meglepve. Harry arca egy pillanatra se
rándul, magabiztosan jön felém.
-
Fejezd be,- szól
halkan, miközben egy vizes palackot nyújt felém. Kilököm a kezéből az üveget,
erősen lendítem kezemet, már elhiszem, hogy tenyerem tökéletesen csattan arcán,
végül arrébb löki- rendben. Tudom, mérges vagy, de a pánikrohamod…
-
Hogy mit mondtál?-
rémülten nézek rá- te feltörted a pszichológus gépét?
-
Okos lány vagy- bólint,
ezzel megválaszolva a kérdésemet. – Le kéne ülnöd. Elmesélek mindent, esküszöm.
-
Ki mondta, hogy hallani
akarom a nevetséges magyarázatodat?
***
Végül mégis elfogadom a meghívását a közeli
pékségbe, ahol az ablak mellett foglalunk helyet. Percekig nem szólal meg, csak
csöndben nézi ahogy falom a csokis süteményt. Nem zavartatom magam, ő akart
beszélni velem, nem pedig fordítva, így neki kell kezdeményezni.
-
Említettem már neked,
hogy szakítottam a mennyasszonyommal.
-
Igen, amikor a
szüleidre nyitottatok- bólintok.
-
Nos, azért dobtam, mert
gyereket várt- arckifejezésemet látva rögtön hozzá teszi- nem tőlem. Mivel a
srác akivel lefeküdt egy drogos valaki, ezért könyörgött, hogy ne az ő nevét
kapja a kicsi. Megbocsájtottam neki, vagyis megpróbáltam. A kisfiú nem tehetett
semmiről és gondoltam, jobb ha nem az anyukája nevét kapja, mert az iskolában
ez lenne az első amivel piszkálnák. Így az én vezetéknevemet kapta- olyan
gyorsan hadarja el a dolgokat, hogy nehezen értem meg. Nem néz rám, végig az
összekulcsolt kezének beszél; egyértelmű, zavarban van.
-
Szóval van egy fiad, de
csak papíron. Szoktál vele találkozni?
-
Igen. Úgy tudja
mindenki, hogy elváltunk, vagyis a szüleim és a barátaimon kívül.
Nem válaszolok. Nem tudom mit mondhatnék.
-
Mit vársz most tőlem?
Egyáltalán miért tartottad olyan fontosnak ezt megosztani velem? Nem írtam
volna ki a Facebookra, hogy egy csaló szemét vagy!- sose tettem és nem is fogok
hasonlót. Most ő az, aki hallgat. Látom rajta, hogy keresi a szavakat, végül
feladja. Óvatosan nyúl a tányérom mellett pihenő kezem felé, amit nem húzok el.
Puha tenyere tökéletesen illeszkedik az enyémhez, mint a nyálas filmekben. Apró
mosolyt küldök felé, mintha azt üzenném, nem zavar amit tesz. Közben fogalmam
sincs miről van itt szó. Zűrösebb srácot nem is foghattam volna ki.
-
Nem fogok veled
lefeküdni,- szólalok meg meggondolatlanul. Valahogy a tudtára akartam adni,
hogy nem leszek egyéjszakás kaland, de lehet nem a legjobb módot választottam.
Nagyokat pislog, úgy néz rám, mint aki megőrült.
-
Remek,- bólint egyet-
nem azért osztottam ezt meg veled. Most viszont, te jössz.
-
Tessék?
-
A pánikroham.
-
Oh- igen, ezt mind
válaszolom. Kényes téma. Megpróbálom elhúzni a kezemet, mert hirtelen fog el a
szorongás, de görcsösen kapaszkodik belém.
-
Rendben, talán majd
máskor!- simít végig kézfejemen. Mérhetetlenül hálás vagyok neki ezért. A többi
emberrel ellentétben nem próbálja rám erőltetni a dolgokat. Tisztában vagyok
vele, hogy ő is egy elég mély és kínos dolgot osztott meg velem, de én még nem
állok erre készen.
***
Harry-vel kézen fogva megyünk vissza a kempingbe,
arcán a félelem legkisebb jele se látszik, mikor apa felpattan a helyéről és
sietősen megindul felénk. Úgy látszik neki is jót tett, hogy néha velem tart
futni.
-
Félreértés volt,-
szólok gyorsan. Apán látszik, hogy nem igazán hiszi el, sőt másodpercekig furán
méregeti Harry-t, végül sóhajt egyet és csöndesen visszasétál velünk a házhoz.
Úgyis faggatózni fognak este; nincsenek kétségeim. Anya szeme rögtön megakad
összekulcsolt kezünkön, de szerencsére egy mosollyal megússzuk.
-
Szóval, áll még a
kártya est?- fordulok szüleim felé.
-
Ö, persze- vágja rá
anya, mielőtt apa bármit is mondhatna. Mivel a magyar römi szabályait Harry nem
ismeri, ezért szüleim felváltva, egymás szavába vágva magyaráznak neki, néha
segítséget kérve tőlem. Vendégünk mindenkit leelőzve, gyanúsan gyorsan nyer,
amit szüleim hitetlenkedve fogadnak.
-
Nem úgy volt, hogy nem
ismeri a játékot?- hajol hozzám anya felhúzott szemöldökkel. Eközben apa és
Harry valami hajóval kapcsolatos dologról beszélnek.
-
Ne engem kérdezz,-
rántok vállat- én se értem.
***
Tekintettel arra, hogy utóbbi napokat, sőt estéket
se töltöttem otthon, apa megkéri Harry-t, hogy hajnali egyre hozzon haza. Semmi
komolyabb tervünk nincs miután mindenkit lealázott a kártyajátékban.
-
Miért ezt a pokrócot
hoztad? Ez konkurencia,- szól sértetten a James Bond-os anyag felé bökve.
-
Kérlek, csak szeretnéd,
hogy az legyen,- mosolygok rá ártatlanul. Drámaian a szívéhez kap, mintha
szörnyen megsértettem volna. Megveregetem a vállát vigasztalás képen, aztán
szépen leterítem a pokrócot, amire azon nyomban ledőlök, így neki már csak ülni
van helye.
-
És még helyet se
hagysz. Értékelem, hogy ennyire jól nevelt vagy- morogja. Odébb húzódok,
karjaimat hasamra rakom, így ő is le tud feküdni mellém- köszönöm, ettől
függetlenül, nem változott a véleményem.
-
Mondta a hidegvérű
bérgyilkos- bököm meg a hasát, de majdhogynem visszapattan az ujjam, olyan
izmos a felsőteste. Elkapja kezemet és mintha, teljesen természetes lenne,
összekulcsolja őket.
-
Talán még se olyan
hidegvérű,- suttogja egészen közel hajolva hozzám. Arcát nyakamhoz fúrja, meleg
leheletétől kiráz a hideg, bőröm libabőrös lesz, borzongás fut végig rajtam. A
szívem olyan hevesen ver, hogy attól tartok meghallja. Félénken végig simítok
kézfején, amitől mosoly húzódik a szájára. Göndör fürtjei csiklandozzák a
nyakamat, egyszerre idegen és nagyszerű érzés ilyen közel lenni hozzá.
-
Olyan szép a hajad,-
testével felém fordul, elereszti kezemet, és könyökére támaszkodik. Ujjait
hajamba túrja, fejbőrömön érzem ujjbegyeit.
-
Neked is,- vágok
vissza, kissé megkésve, de mentségemre szóljon, nem olyan könnyű beszélni,
miközben a szemeit rajtam legelteti. Csak megforgatja említett testrészeit,
aztán minden olyan gyorsan történik. Közel hajol hozzám, megbabonázva nézzük
egymást, majd ajkát enyémnek nyomja. Teljesen lefagyok. Ez az igazság. Életem
során az egyetlen csók amit kaptam, merőben más volt, mint ez, a mostani. Harry
arcom oldalán is végig simít, egy pillanatra elhúzódik tőlem, de csak annyira,
hogy levegőért kapjunk, majd újra megcsókol. Felbátorodom, tarkójához kapok,
közelebb húzva magamhoz. Ajkai olyan puhák és selymesek, amitől ha állnak,
lábaim biztosan összecsuklanának. Elmosolyodom, mikor elválik tőlem és orrát
enyém ellen nyomja. Nem szólunk semmit, szemeimet lehunyva tartom, próbálok úrrá
lenni a szaggatott légzésemen.
-
Gyönyörű vagy,
egyszerűen gyönyörű. – Olyan áhítattal ejti ki a szavakat, hogy tényleg
elhiszem neki. Sose mondtak még nekem ilyen szép dolgokat, mint ő egy éjszaka
alatt. Természetesen ezt nem merem neki bevallani. Semmi pénzért nem törném meg
a meghitt csönddel. Lassan emelem rá a tekintetemet, közben folyamatosan azon
rágódom, hogy neki is olyan jó volt-e mint nekem? Egyáltalán gondolkozik
ilyeneken? Valószínűleg nem.
-
Min jár az eszed?-
kérdése nem lep meg. Képes vagyok elkalandozni és furcsa arcot vágni közben.
-
Nem lényeges.
-
Biztos? Semmi
összeesküvési elmélet?
-
Díjazom a humorodat,-
mosolygok rá, aztán letolom magamról, hogy felülhessek. Csalódottan néz rám, de
kicsit félénken megfogom kezét, miután megigazítom a pólómat, ami rejtélyes
körülmények között félrecsúszott.
-
Tanja Louis miatt
szállt be a csapatba?
-
Azt hiszem. Előtte
nyomozóként dolgozott két évet a brightoni kapitányságon. Nem volt valami
izgalmas meló, amíg a hülye gyereket meg nem lőtték Brighton kellős közepén.
-
Meglőtték?- ismétlem
meg kidülledt szemekkel.
-
Igen, két golyót kapott
a combjába. Mesterlövész volt, egy épület tetejéről lőtt. Tanja pont arra volt,
de csak civilként, ezért Louis fegyverével szedte le a bérgyilkost. Életem
egyik legdurvább hónapja volt, míg megtaláltuk az összes emberét annak, aki
felbérelte őket, arra, hogy levadásszanak minket- erősen koncentrálnom kell,
hogy megértsem amit mond, olyan halkan és összefüggéstelenül beszél. Nem
említi, hogy mennyi idő telhetett el azóta, de egy biztos. Még mindig nem
lépett túl rajta.
-
Téged lőttek már meg?
-
Igen. Ez olyan, mintha
egy orvostól azt kérdeznéd, lett-e már véres a keze. Többször is megtörtént, de
csak egyszer volt komolyabb sérülésem.
-
És,- tenném fel az
újabb kérdést, de lassabban, mint ő, ezért van ideje elterelni a témát. A
kosárlabdás sérüléseimről kérdez. Túl komoly és mély témákat is érintünk a
sérüléseim taglalásánál, de nekem eszem ágában sincs megosztani vele azt, ami
tavaly szilveszterkor történt. Tökéletesen halad a beszélgetésünk, ügyesen
kikerülöm, amikor a barátaimról kérdez. De én se most jöttem le a falvédőről.
Biztos vagyok benne, hogy utánam nézett. Tud Róla!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése